Egy szép hideg téli estén az a fontos pillanat is elérkezett mikor elég bátorságot gyűjtöttem kiállítani magamat a virtuális piactérre. De hogyan? Első lépésekben képek van szükség, nagyon régivel teljesen értelmetlen próbálkozni, az újakon pedig az elmúlt hónapok eseményeinek hatására éppen úgy nézek ki mint a saját nagymamám, itt jönnek közben a különböző telefonra tölthető segédprogramok, én a B612-őt használtam.

Leírása:

„Több mint 1500 különféle matrica - Arcfelismerő matricák, amelyek eltorzíthatják az arcodat, vagy aranyos állattá válhatnak - Fényes effektusok és elegáns analóg szűrők a nap élénkítéséhez - Különböző rajzeffektusok, amelyeket videofelvétel készítésekor meg lehet rajzolni. • Valós idejű szépségeffektusok a tökéletes felvétel elkészítéséhez - Tökéletes bőr egyetlen érintéssel - Keresse meg ideális arcformáját egy könnyen használható csúszkával • Szeplőtelen szűrők az ízlésének megfelelően - Kiváló minőségű szűrők, amelyek tökéletesek szelfikhez, ételekhez, tájakhoz vagy bármilyen alkalomhoz - Gyors hozzáférés kedvenc és leggyakrabban használt szűrőihez • Könnyen készíthet kiváló minőségű zenei videókat - Párosítsd videóidat izgalmas dallamokkal - Különböző effektusok és lejátszási sebesség a dinamikusabb zenei videókhoz „

Itt is mint az élet bármely területén fontos az arányosság, most egy általános példával élve a húspiacon az álláskereső portfóliód a képeid gyűjteménye, teljesen mindegy hány soros csodálatosan megszerkesztett novellát csatolsz a profilhoz, az társkeresők 80% csak a képet nézi.

Ez egy húspláza és neked csak egy kirakatod van, azzal kell magadra vonni a figyelmet, nagyon fontos, hogy jól egyensúlyozunk az álmok és a realitás között.

(legalábbis én így gondolom)

Szóval gyorsan készítettem három képet amelyeken még felismerhető vagyok, azért teljesen nem száll el realitástól (egy profi sminkes tényleg el tudná készíteni) semmi cicafül vagy hasonló: egy komolyat, egy vidámat és egy teljes alakos realistát mindenféle szűrőrendszer nélkül, aki eljut oda akkor lássa mi is a valóság. Utána jött a profil feltöltése.

• Szépen beállítottam férfiakkal szeretnék ismerkedni (első hiba amit többet nem követtek el) ha csak a férfiakat állítod be akkor nem látod a konkurenciát, nem tudod kikkel is versenyzel a figyelemért, az üzlet első szabálya a versenytársaidat éppen annyira ismerd mind saját magadat. (ha nem jobban)

• Beállítottam a távolságot: 100 km ha jól emlékszem, egy kocsival 1,5 óra, elég messze van, de nem kivitelezhetetlen, azóta 20 km használok és még ez is sok néha. (az általam használt társkeresők mindegyike nagyon lazán kezeli a távolság mérést, 100 km-be náluk simán belefér Szerbia és Románia egy része)

• Elkezdtem feltölteni mit is szeretnék, és nagyon hamar rájöttem az illúziók kora lejárt, amire vágyom az elképzelhetetlen, maradjuk a realitások talaján. Randizni szeretnék, valami érdekesre, egyedire vágyom, nem feltétlenül szeretném az „egész disznót „egy kolbászért cserébe, legalábbis annak a „disznónak” nagyon kedvesnek és aranyosnak és megnyerőnek kell lennie, hogy hosszútávon is beengedjem az életembe.

• Idézet kereséssel voltam, vagyok a legnagyobb bajban. (még mindig nem találtam rá arra ami  én vagyok és meg is értik.

Amikor a regisztráció kész, akkor elindul a keresés, több ezer (tízezer vagy több) magányos (vagy nem) lélek keresi ugyanazt, ezt nem szabad elfelejteni, szintem mindenki ugyanolyan vonzó kirakatott próbál építeni, mint amilyet én is csináltam, tehát csak józanul, figyelve a jelekre, mit suvikszoltak túlságosan fényesre egy délutánara, és melyek az igazi Patyomkin falu szintű túlzások.

Mindenki hazudik, aki nem, az annyira egyszerű vagy nem törődöm, hogy még hazudni se tud. Ez van, de próbáljunk mögé látni, hiszen a valóságban is ezt tesszük amikor kíváncsiak vagyunk egy másik emberre.

Mottó:

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében. „

Shakespeare: Ahogy tetszik